Kirándulás a kaszaperi Történelmi Emlékparkba

Merész túrára vállalkoztunk a mai napon, hiszen a Száraz-ér mentén található Zsibrik dombhoz mentünk, méghozzá kerékpárra. A kirándulás nehézségét nem a táv adta, hiszen kényelmes tempóban bő húsz perc alatt könnyedén oda lehet biciklizni. De a meleg nem hagyott alább. Gondolkodtunk azon is, hogy másik napra tesszük át látogatásunkat, de az előrejelzések semmi jót nem jósoltak.

Kihagyni pedig semmiképpen nem akartuk a Történelmi Emlékpark meglátogatását, hiszen sokan jártunk már itt, és kíváncsiak voltunk a tavasszal átadott létesítményre. Így hát nekivágtunk az útnak azokkal a táborosokkal, akik vállalták a nehézségeket. Némi könnyebbséget nyújtott az enyhet adó fuvallat, mely végig kísérőnk volt az út során.

A poros úton simán kerekeztünk, s az elől közlekedő kisebbek is könnyedén vették az akadályt. S mikor már a távolban megpillantottuk az emlékpark épületeit, szorgosabban tapostuk a pedált.

 Néhányan jártunk már e helyen egy-két éve, akkor még csak a kaszaperiek által felállított kopjafa, a csonthalmok idézték a múltat. Amikor legutóbb itt jártak az Orosházi Szántó Kovács János Területi Múzeum régészei, Rózsa Zoltán igazgató vezetésével, akkor is sok érdekeset megtudtunk a hely előéletéből.

De az idén tavasszal elkészült Történelmi Emlékpark igazán érdekes látványossággal szolgált nekünk.

Hiszen újkőkori, bronzkori, szarmata és Árpád-kori épületekbe mehettünk be, ahol a régi használati tárgyak közül is sokat megismerhettünk. Egy honfoglaló jurta is hívogatott bennünket, amely a gyerekek egyik kedvencévé vált ezen a helyen.

De e mellett a Peregi templom falmaradványai között is sétáltunk, valamint a Száraz-ér partján egy halászkunyhóban a régi halászati eszközöket is láttuk.

Ami különösen tetszett, hogy nemcsak közelről láthattuk a régi korok tárgyait, de bizony mindent kézbe lehetett venni, meg lehetett tapogatni, ki lehetett próbálni. Így igazi élményt nyújtott a gyerekeknek a mai kirándulás.

S amikor elfáradtunk, megtízóraiztunk, ittunk, pihentünk, majd újra felfedező útra indulhattunk.

A nap már felettünk járt, amikor visszaindultunk, a legnagyobb melegben. De a már megismert út mindig rövidebb, ez könnyítette utunkat. Mégis mindenki megkönnyebbült, amikor megérkeztünk a Barangoló Közösségi Házba. A biciklitúra fáradtsága a gyerekek szerint is megérte, kár lett volna kihagyni a zsibrik dombon található látványosságot!