Zenedélelőtt

A zene iránti szeretetünknek hódolhattunk, hiszen ebben az évben is eljött hozzánk Szántó László, gitárjával, hogy hangszeres kísérettel énekeljünk együtt. Szántó Hanna is vele jött, hogy erősítse a daltanulást a táborosokkal. Később még az óvodások is csatlakoztak hozzánk, így népes kórus énekelt együtt a Barangoló Bejárós Táborban.

Laci bácsi előre összeállította a dalok szövegét, így a szövegtudás hiánya sem lehetett akadály. Két dal között ismereteink is bővültek, mint például a refrén és az intro fogalmával, a népdal jellemzőivel. Ismerős és a gyerekek számára kevésbé ismert dallamok váltakoztak, néha bátortalanul, de olykor elég bátor hangzásban. Tartottunk szörpivó és almaevő pihenőt is.

S amikor már lankadni kezdett a figyelem, jött a Nád a házam teteje! Hanna gitárkísérettel megtanította, hogyan kell eljátszani ezt a dalt „Alma együttes módra”. De ez csak a kezdet volt, mert a ritmus egyre gyorsabb lett, így egyre mulatságosabb volt elmutogatni ezt a népdalt. De volt, aki remekelt, és a továbbiakban már tanítani is tudta a többieket.

Zenedélelőttünk végén kívánságműsor következett azokból a dalokból, amelyek a legjobban tetszettek. Jó volt együtt énekelni! Hisz, aki a zenét szereti, rossz ember nem lehet.

Ebéd után persze megnéztük az Alma együttes felvételét, hogyan boldogultak eredetiben más gyerekek a Nád a házam tetejével. Ők sem különbül, mint mi.

A mai napon bepótoltuk a tegnapi finomság nélküli napot, sárgadinnye szeletkék, jégkrém és görögdinnye volt a délutáni étlapon. No és a nagy-nagy meleg, amiből már nem szeretnénk sokat kérni.