Barangoló Bejárós Tábor 2012 – Tábori Napló
A Barangoló Közhasznú Egyesület július 2-ai kezdettel immár negyedik alkalommal szervezi meg Végegyházán a bejárós tábort, és egy hónapon keresztül nyújt remélhetően feledhetetlen élményt a több mint húsz táborosnak és táboroztatóiknak. Az itt történt eseményekről most is napi rendszerességgel olvashatnak látogatóink.
Írta: Horváth Judit
Fotó: Andrej Andor, Horváth Judit, Horváth László, Sárközi Enikő, Szántó László
19. nap
A tábor utolsó előtti-előtti napján kirándulni mentünk Kiszomborba. A Barangoló Közösségi Ház elől nyolc órakor indultunk busszal, napsütéses időben. Mert ahogyan én kértem az időjárástól csak szerdáig esett az eső, hogy a további táboros programokban ne legyen hiba.
Kiszomborban Badicsné Szikszai Zsuzsa néptánctanár várt bennünket, hogy először is végigkalauzoljon bennünket a nagyközségben. Elsőként a rotundát tekintettük meg, ahol Kiszombor történetét és sok-sok érdekes történetet tudtunk meg Zsuzsa nénitől. majd utunkat a barokk templomban folytattuk.
A Tornyos kastély tornyából beláttuk az egész falut, de mi is nagy területet bejártunk, közelről megnézve a régi, de nagyon szép épületeket. A Rónay-kúria mellett található régi magtár épület felé haladtunkban egy bronzmakett kicsiben is megmutatta nekünk a látnivalókat.
A magtárat mára szépen felújították, s méltó helye a kiszombori Helytörténeti Gyűjteménynek. Itt pedig sok régi használati tárggyal ismertetett meg bennünket Zsuzsa néni, mindent meg lehetett nézegetni, kézbe venni.
A sok érdekesség után pihenésképpen játszótereztünk egy nagyot, majd az ebéd után mentünk a kukorica útvesztőbe. A kiszombori kukorica-útvesztőt a Kiss Mária Hortensia Honismereti Kör tagsága, ill. pártoló tagsága üzemelteti önkéntes munkában. 2012 a Rotunda éve, így az útvesztő is a rotundát formázza. Zsuzsa néni mindenkinek adott térképet, amely segített az eligazodásban.
A közel egy órás bolyongás során néha ugyan zsákutcába jutottunk, de mindig visszataláltunk a helyes útra. nagy élmény volt, hiszen egymást is alig láttuk a kukoricától, csak hang után tájékozódtunk. De végül is büszkék lehettünk magunkra, egyrészt mert természetesen megtaláltuk a kijáratot, másrészről pedig nem támadott meg bennünket a Fekete lovag, aki a renitens látogatók ellensége.
Mire kiértünk, a nap is ezer ágra sütött, de ez nem akadályozta meg a táborosokat abban, hogy az útvesztő bejáratánál lévő játszótéren játszanak. Volt, aki újabb próbákat tett a labirintussal, sikeresen. Igen kellemes napot töltöttünk, kellemesen elfáradtunk, s bennünket felnőtteket ma biztosan nem kell altatni.
