14. nap

Csütörtökön középkori portyára indultunk a Zsibrik-dombhoz. Napok óta terveztük, szerveztük ezt a kerékpártúrát, mindent részletesen megbeszéltünk, hogy zökkenőmentes legyen utunk.

Reggel folyamatosan érkeztek a táborosok az útra kész biciklikkel, s az úticsomagban az innivalóval. Megbeszéltük, milyen sorrendben haladunk majd, előre a legkisebbek álltak, hogy az ő tempójukban haladjon a csapat. Átismételtük, mire kell út közben figyelni, hogyan jelezzük, ha baj van, igyekeztünk minden váratlan helyzetre felkészülni. Portyára készen kitoltuk kétkerekű vasparipáinkat a Közösségi Ház elé, mondhatom, jó hosszú sort alkottunk.  Aztán nyeregbe pattantunk, s indulás.

Hamar kiértünk a határba, a földes úton aránylag könnyű volt tekerni. Néhányszor meg kellett ugyan állni, de jól haladtunk, olyannyira, hogy hamar odaértünk a Zsibrik-dombhoz. Szerencse, hogy Enikő és Andrej Andor vezette a csapatot, mert ők észrevették a magas kukorica mögött lapuló kunhalmot.

Miután leparkíroztunk, óvatosan, libasorban osontunk át a kukoricasorok között egészen a kopjafa jelezte dombig. Sajnos mindent benőtt a gaz, kevés nézelődésre alkalmas helyünk volt, így folytattuk utunkat újabb kukoricasorok között ahhoz a halomhoz, melyen őseink csontjait tekinthettük meg.

Hiszen valószínűleg ezen a területen a tatárjárás alatt 71 falu tízezer lakosa védte magát egy héten keresztül Pereg várában, de végül majdnem mindenkit lemészároltak a tatárok. S bizony e területen sok-sok csontot lehet találni abból a korból.

Az öt kilométeres távot visszafele is meg kellett tennünk, ami most nehezebb volt, szembefújt a szél. De a BBtáborosok, kicsik és nagyok egyaránt zokszó nélkül kerekeztek, s bizony megkönnyebbültünk, mikor megláttuk templomunk tornyát.

A Közösségi Házban talán soha nem voltak még ilyen csendesek táborosaink, mint most. De csak rövid ideig, hiszen a gyerekek hamar kipihenik magukat, utána ismét jöhet a játék

A nap tanulsága számomra: biciklizve is lehet fényképezni!